Ari Kupsus közgazdaságtant tanult, a ’80-as évek közepén végzett az egyetemen. Nem sokkal később a legnagyobb skandináv divatáruház lánc igazgatói székében találta magát, ahol a leghíresebb márkákkal dolgozott együtt, mint a Corneliani, a Cerruti és az Ermenegildo Zegna, valamint stylistja lett a finn köztársasági elnöknek és miniszterelnöknek is. Tévéműsorban tartott etikettórákat, de cégvezetőknek is okított protokollt. „Az illő viselkedés alapjait a nagymamámtól tanultam, aki gyönyörűen beszélt, és soha nem lépett az utcára rúzs, fülbevaló, kalap és kesztyű nélkül.”

Ari Kupsus, miután 12 évet töltött a divat világban, váltani akart. Hiába hívta meg Új-Delhibe egy hercegi család divattervezőnek, nem vállalta, pedig még feleséget is ígértek az állás mellé. Moszkvában is tárt karokkal várták az újgazdagok divatdiktátornak, de inkább Szentpétervárra költözött. Rajongott a városért, rabul ejtette építészete, hangulata. Csak rövid ideig maradt végül, ment tovább Kuala Lumpurba, ahol egy európai uniós programban vett részt kulturális küldöttként. Onnan Szingapúrnak vette az irányt, aztán Varsóba pályázott, majd elhatározta, bejárja a környező országokat is.

Budapest, te csodás!

Budapest volt az első állomás. Amikor a Keletibe befutott a vonat, azt hitte rossz szerelvényre szállt és Oroszországba érkezett. Pár nap alatt mégis annyira magával ragadta a város, hogy eldöntötte, itt fog élni. Egy finn tulajdonú óbudai szállodában kapott munkát: ha kellett, takarított vagy füvet is nyírt. Közben kapcsolatokat épített, és megtanult magyarul.

Pestre költözött, és vett egy lakást a Bródyban. Épp az ingatlan saját kezű felújításán dolgozott, amikor jött a megkeresés: segítsen a világ első számú divatmárkájának áruházat nyitni a Gresham-palotában. „Tanácsadóként az volt a dolgom, hogy megtanítsam az üzletvezetőt és az eladókat, hogyan kell eladni a legdrágább dolgokat a leggazdagabb embereknek.” Ott találkozott Giorgio Armanival is, de a világ gazdag arisztokratái és a Vatikán is a vevői között volt. Majd ismét váltott, egy illusztris lakberendezési üzletlánc vezetését vitte.

Álomból valóság

Még szentpétervári kalandozásai során kezdett el bolondulni a régiségek után. Amikor Budapesten 2009-ben eladták az áruházat, ahol éppen dolgozott, Ari Kupsus a saját ura lett: megnyitotta galériáját, ahol az empire és a biedermeier stílusok hódítanak. A megnyitón majd 400 vendég vett részt. „A diplomata kocsik tömege lezárta az egész Bródy Sándor utcát. A közelben lakó idősek csodálkoztak, mert a forradalom óta nem láttak itt ennyi embert.”

Olyannak építette a galériát, amilyen ő maga. Csak olyan tárgyak vannak benne, amiket szépnek talál. „Egyszer visszamondtam egy kiállítást, mert nem tetszettek a képek, a művész megsértődött. Nem tudok hazudni: ha valami nem tetszik, hiába mondják rá mások, hogy szép.”

Meghálálja a szeretet

2000-ben írt alá támogatói szerződést a Liszt Ferenc Zeneakadémiával, Bródy utcai rezidenciáján azóta szalonkoncerteket szervez havi rendszerességgel. 2010-ben a támogatási kört kibővítette a Képzőművészeti Egyetem hallgatói számára is. „A régiség nem megy már a piacon. Manapság az egyszerű olasz és skandináv stílus dívik.” Galériája ezért inkább kiállítóteremként működik, fiatal festőknek lehetőséget adva. 

„A kereskedelmi galériák azoktól a művészektől állítanak ki, akiknek már van nevük a szakmában, és pénzt hoznak a házhoz.” Mindemellett művésztelepet hozott létre az iszkaszentgyörgyi Amadé–Bajzáth–Pappenheim-kastélyban, ahol mesterkurzusokat, nemzetközi művésztáborokat is szervez.  Rengeteg élménnyel, tapasztalattal és sok jó baráttal lett gazdagabb, ezért úgy találja illőnek, ha meghálálja a szeretetet, ami körbeveszi. „Ha kapok valamit, akkor én is adni akarok. A felmenőim mindig segítettek a rászorulókon. Ezt a hagyományt az ő emlékük tiszteletére is tovább kell vinnem.” 

Szöveg: Kolonics-Imre Zsófia; Fotó: Huszár Boglárka